Jogtudományos fantasztikum a kézbesítési fikció. A jogérvényesítésekkor oly sokszor alkalmazott fizetési meghagyásoknál különös következményekre vezet: a jog nézőpontjából bármi igazsággá válhat, ha egy kicsit késlekedünk. Lássuk, miről van szó!
Visszafele haladok. Az ítélt dolgot igazságként kell elfogadni. Latinul: „Res iudicata pro veritate accipitur”! - ahogy Ulpianus római jogász ezt a tételt kimondta. Ezen gondolat oly nagyszerű, hogy a Kúria mint legfőbb bírói fórum honlapjának nyitó oldalán is megtalálható.
A res iudicata lényegében a jogerős ítéletre vonatkozik. Tehát az igazság az az ítélet, ami ellen nem fellebbeztek. Ez még úgy ahogy lenyelhető, de gombóc marad a torkunkban a jogászok (legyen az akár egy 7 bíróból álló tanács) alkotta vélemény és az igazság közötti egyenlőségtétel között. Tegyük fel, hogy fejet hajtunk az előtt, hogy másképp nem lehetne társadalmunk normáinak megszegését vagy betartását konkretizálni. Adunk annyi bizalmat a bíróknak, hogy sok képzés, tapasztalat és gyakorlat után elég jól átlátnak a szitán. Magam is úgy gondolom, hogy sok bíró rászolgál erre a bizalomra – még ha senki sem tévedhetetlen.
Tehát rendben: legyen egy határa a pereskedésnek is, legyen egy támpont a jogviszonyok megítéléséhez, a további élethelyzetek alakításához.
Ha pedig egy adott ítélettel szemben volna jogorvoslati lehetőség, de az abban kötelezett fél azzal nem él, akkor gondolhatjuk, hogy azért nem élt vele, mert maga is elfogadta igazságként az ítéletben foglaltakat. Azonban gyakran a reményvesztés, a bizalomvesztés, a tehetetlenség érzése, az időhiány, a halogatás, egy technikai hiba vagy a pénztelenség az okozója annak, hogy a fellebbezés elmarad.
Tehát: ha nincs jogorvoslat, akkor egy jogi vélemény is igazsággá válik.
A fizetési meghagyás is – ha jogerőre emelkedik – szintén az ítélettel egyenértékű (lásd: FMHtv. 36.§ (1) bek.). A fizetési meghagyást a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (MOKK) küldi tértivevényes, közepes méretű ablakos borítékban a kérelmező által megjelölt kötelezetti címre.
Ennek a kb. 9-es betűmérettel szedett, rendszerint 6 oldalas dokumentumnak a 4.-5. oldalán a Figyelmeztetés rovatban mindenfajta kiemelés (pl: félkövéren szedés, vagy aláhúzás) nélkül, változatlanul 9-es betűmérettel szerepel a tájékoztatás az ellentmondás lehetőségéről és arról, hogy „A fizetési meghagyás akkor válik jogerőssé és végrehajthatóvá, ha a kötelezett határidőben nem terjeszt elő ellentmondást.”
„Ellene mondunk!” Egy jogtalan vagy elévült követelésről kapott fizetési meghagyás esetén a bizonytalanságérzet, a harag miatti tehetetlenség, az érzelmi hullámvasút lefagyáshoz vezethet. Más számára meg fel sem tűnik, hogy ezzel valóban foglalkozni volna érdemes: „úgyis mindegy!” Vagy: „majd akkor foglalkozom vele, amikor bíróságra kerül a dolog.” A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás pedig csak egy egyszavas nyilatkozat: „Ellentmondok.” Kicsit cizelláltabban: írjunk egy levelet az adott közjegyzőnek, amelyben az ügyszámra hivatkozással a fizetési meghagyással szemben ellentmondunk, és adjuk postára a kézhezvételtől számított 15 napon belül – legalább ajánlottan, de még jobb tértivevénnyel.
Ezt természetesen csak akkor tegyük meg, ha a fizetési meghagyásban foglalt követelést jogtalannak, vagy elévültnek tartjuk, hiszen a perré alakulás esetén többletköltségek származhatnak abból, ha alaptalanul éltünk ellentmondással. Az ellentmondás előterjesztésével a kérelmező van rászorítva, hogy 15 napon belül előlegezzen további 3% eljárási illetéket, és részletes, pontos keresetet tartalmazó iratot állítson össze valamennyi bizonyítékkal és bizonyítási indítvánnyal. Ez komoly munka – nekem ügyvédként a legnagyobb szakmai összeszedettséget igénylő feladat. A komoly munkáért a jogi képviselettel járó perköltség is terhelni fogja az adóst – még akkor is, ha a keresetet tartalmazó irat és mellékletei láttán már elismeri a követelést.
Itt lépünk be a „sci-fi et de iure”, a jogtudományi fantasztikum fázisába. Kézbesítési fikciót állapít meg a közjegyző, ha a MOKK által küldött tértivevényes levél „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a postacímről. Úgy tekinti, hogy a levelet a második kézbesítés megkísérlését követő 5. munkanapon átvette a kötelezett, és annak tartalmát maradéktalanul megismerte. Ilyen esetben ettől a naptól indul az ellentmondásra nyitva álló 15 napos határidő. Ha ez eredménytelenül telik le, jogerőssé válik a fizetési meghagyás. Ez ítélettel egyenértékű, és „res iudicata”, tehát igazságként kell elfogadni.
Ezen a ponton csúcsosodik ki a jogrendszerünk anomáliája. Ha elmegyek egy hónapra nyaralni (és nem veszi át helyettem senki a leveleket), a jog szemében igazsággá válik bármi, amit egy FMH kérelemben valaki feltüntet. Ez a valaki lehet egy követeléskezelő cég erre kialakított programja is. Az FMH kérelemben csak lehetőség a bizonyítékok fajtájának és dátumának a megjelölése, de nem kötelező. Csatolni a bizonyítékokat már nem is lehet. A kérelem indokolása szintén csak opcionális, és nincs érdemi kihatással a fizetési meghagyás kibocsátására.
A jogerős fizetési meghagyást követheti a végrehajtási lap, és a kijelölt végrehajtó már inkasszózhatja is a bankszámlát - kisebb sokkot előidézve például a nyaralásból hazatérő kötelezettnek. Viszont itt még van egy lehetőségünk – bár erről már semmilyen betűmérettel nem tájékoztat senki. Ez a rendkívüli ellentmondás.
A rendkívüli ellentmondást csak a kézbesítési fikció alapján jogerőre emelkedett fizetési meghagyásokkal szemben lehet előterjeszteni. A határidő a végrehajtásról való első tudomásszerzéstől számított 15 nap. Figyelem! Ez a tudomásszerzés lehet az is, hogy a végrehajtótól kapunk egy levelet: „felhívás a tartozás haladéktalan megfizetésére”. A rendkívüli ellentmondást a közjegyzőnél kell benyújtani, és ezzel egyidejűleg igazolni, hogy a végrehajtó által az eljárása kezdetén bekért munkadíj- és költségelőleget (összesen legfeljebb 85.000,- Ft) megfizettük. A végrehajtás ebben az esetben megszüntetésre kerül, és a fizetési meghagyás perré alakul – a jogosultnak igazolni, bizonyítani kell a követelését, és ennek sikertelensége esetén az addig végrehajtott összeg is visszajár a részünkre.
Tehát még ha a jogtudomány - fantasztikusnak legkevésbé megélt - fikciójában is találjuk magunkat, még van egy szűk lehetőség arra, hogy legalább a bizonyítékokat, érveléseket elő kelljen adnia a másik félnek, és azok vitatása esetén legalább egy bíró mérlegelje azokat. Egy esetleges elévülésre is csak akkor tudunk hivatkozni, ha ezt a rendkívüli ellentmondást megtettük.
Szélsőségesen fontos tehát a MOKK-tól érkezett küldeményeket átvenni, és időben cselekedni. Ugyanígy, ha olyan végrehajtás indul velünk szemben, aminek nem ismerjük az eredetét, azonnal cselekedjünk – nézzünk utána –, bízzunk meg ügyvédet. Én készséggel állok a rendelkezésükre.